OkosOtthon: Az alapok

Az okosotthon (smart home) népszerű hívószó lett a 2017-ben, karácsony közeledtével még inkább előtérbe került, minden magára adó internetes kereskedő portál, ahol létezik “okos” termékcsoport, feltüntet néhány eszközt, amivel otthonunkban automatizálhatunk pár dolgot.

De mi is az az okosotthon?
A Wikipédia szerint:

Az okosotthon technikai megoldások együttese, amelyek többé kevésbé egymással együttműködve lehetővé teszik a házban működő különböző rendszerek és alrendszerek központi irányítását.

“Rendszer”

A legfontosabb az okosotthonok esetén, hogy az egyes elemek együtt működve, egymásra támaszkodva hozzák létre a teljes okosotthon rendszert. (Ami nem egy számítógépes, vagy bármilyen más információ-technológiai rendszert jelent magában, hiszen az okosotthon és okosház rendszerekben építészeti megoldások is jelentős szerepet kapnak.) Ha okosotthon létrehozásán törjük a fejünket (és szerencsésebb esetben most fogjuk csak azt az otthont megépíteni) fontos az, hogy felejtsük el egy pillanatra a hangzatos reklámszövegeket, és azt próbáljuk meg kitalálni, hogy hosszú távon (vagyis legalább 5-10 éves távlatban) milyen elképzeléseink vannak a saját otthonunkkal kapcsolatban.
Az okosotthon olyan mint egy jó családi ház (még ha csak egy 33 m²-es zárószinti panelról legyen is szó), soha nem lehet kész vele az ember. Valahogy el lehet kezdeni, de az biztos, hogy az idő előrehaladtával újabb lehetőségeket, újabb megoldásokat talál az ember, amit szívesen alkalmazna a saját otthonában. Ezért nagyon fontos, hogy előre próbáljuk meg kitalálni, hogy mire is vágyunk és hogy az milyen lépcsőkben szeretnénk megvalósítani.
A legtöbb esetben a világítás vagy a fűtési/hűtési rendszer kerül először szóba, mikor az okosotthonban kezdünk el gondolkozni, nem véletlenül, ezek a legnépszerűbb témakörök jelenleg az okosotthonok világában. Ezek mellett a nyílászárók megfigyelése és mozgatása, a biztonsági rendszerek, a kerti rendszerek, az összes fellelhető otthoni elektromos eszköz az, ami jelenleg még szóba kerül az okosotthonok megtervezésekor.

“Hálózat”

Egy okosotthon nem is lenne okos otthon, ha az egyes komponensei valamilyen módon ne kerülnének kapcsolatba egymással. A legtöbb esetben az If-This-Than-That (és itt nem (csak) a népszerű ITTT.com internetes automatizálási oldalra gondolunk), vagyis az esemény alapú automatizálás az, ami összeköti az egyes elemeket (“Ha belép valaki az ajtón, kapcsolódjon fel a villany, induljon el a megfelelő kamera képrögzítése és küldjünk egy üzenetet a tulajdonosnak, ha az jelenleg nincs otthon”). A kommunikáció módját jelentősen befolyásolja, hogy a fizikai kapcsolatot, vagyis a vezetékek elhelyezését mennyire tudjuk megoldani. Egy éppen készülő otthon esetében érdemes előre gondolkozni és minden helyet, ami valaha is szóba kerül az automatizálás terén, ellátni elektromos csatlakozással és – ha lehet – adatcsatlakozással (jelenleg UTP kábelezéssel) ellátni, mert nagyban egyszerűsíti és bővíti a választási lehetőségeket a későbbi fejlesztések során is. Ha erre nincs lehetőség, akkor persze adottak a vezeték nélküli érzékelők, viszont ezeknél érdemes figyelembe venni, hogy az itt használt technológiák ugyan azokat a rádiófrekvenciákat használják, mint a több népszerű vezeték-nélküli alkalmazás (wifi/bluetooth, vezeték nélküli csengők, DECT rendszerű “vezeték nélküli vezetékes telefonok”, bébiőrök és még sorolhatnám). Az persze nem fordulhat elő, hogy a lámpa magától felkapcsol otthon, mert a szomszédban felsírt a 3 hónapos Zolika (ha csak nem mi programoztuk úgy a rendszerünket) de a “háttérzaj” jelentős lehet ezeknél a vezeték nélküli megoldásoknál, emiatt érdemes (főleg a biztonságtechnikai megoldásoknál) vezetékes megoldással lefedni ezeket a területeket.

Központi irányítás

Minden okosotthonnak van egy “agya”, ami az egyes elemeket összeköti és biztosítja a köztük lévő kommunikációt és a leggyakrabban a vezérlési felületet is biztosítja. Számos esetben ez a mobiltelefon a kezdetekben, majd valamilyen – jobb esetben megbújó, vagy az otthon berendezéséhez illeszkedő – “műtárgy”. Az okosotthon tervezésénél már csak azért is érdemes az utóbbiban gondolkozni, hogy ne járjunk úgy, mint az egykori stand-up humorista, aki ment a haverja virágait meglocsolni és csak úgy tudott világosságot csinálni a konyhában, hogy felmászott a bejárati ajtó feletti lakáselosztóhoz és bőszen nyomkodta az egyik gombot, miközben a telefonján próbált wifi kapcsolatot létesíteni a kapcsolóval a sötétben.
A legtöbb “gyári okosotthon rendszer” amelyet a “hétköznapi halandóknak” találtak ki (el lehet kezdeni a beszerelését anélkül, hogy szakemberre bíznánk a dolgot), nem kompatibilis más gyártóknak az eszközeivel (anélkül, hogy komolyabban ne kelljen nekiállni programozni, bár itt egy magyar startup igen szép megoldást kínál)

A fentiekből látható, hogy az okosotthon kialakítása hosszú, több lépcsős folyamat, ahol érdemes előre tervezni, hogy bosszúságoktól és jelentős pénzkidobástól megkíméljük magunkat.

Készülő cikksorozatban be fogom mutatni, hogy mik azok az elvek, amelyek mentén érdemes elkezdeni gondolkozni és rendszert/megoldást választani.

 

, ,