Ha olyan eszközt vásárolunk, ami önmagában vezérelhető telefonról a világ bármely pontjáról, akkor egy olyan eszközhöz jutottunk, mely felhő alapú központi szervert használ. Ekkor az eszköz típusától függően az adataink egy része a szolgáltató szerverére kerül elküldésre (okosdugalj esetén csak a kiadott parancsok, a dugalj azonosítója és a hálózatunk azonosítói, míg kamera esetén már a rögzített képek is). Ekkor bár egy központtól függünk, nem kell tartanunk annak meghibásodásától, mivel azért a szolgáltató felel. Persze a távoli vezérlés miatt függünk a sávszélességtől és az internetkapcsolat stabilitásától, ezek többnyire időszakos problémák.
Növelhetjük az adatbiztonságot és a sebességet, ha nem felhős alkalmazásra építünk, hanem helyi szervert használunk. Ekkor ugyan növekszik a költségünk, de internet kapcsolat nélkül is megmaradnak a vezérlési funkciók. Ebben az esetben azonban oda kell figyelnünk a stabilitásra, hiszen ha hardver hiba lép fel, akkor nekünk kell javítani és erre az időszakra kiesik a vezérlésünk. Célszerű ezért szünetmentesíteni a lokális szerverünket, illetve – ha mód van rá – biztosítani a redundanciát (raid).
Ezzel szemben az elosztott intelligencia nem igényel központi szervert, mivel ebben az esetben az egyes eszközöknek lett megmondva, hogy mire mit reagáljanak, illetve hogy egymás között mit kommunikáljanak. Ezzel a megvalósítással sokkal nagyobb üzembiztonság érhető el, hiszen ha egy eszköz kiesik, akkor csak az arra építő egyéb eszközök vesztenek funkciót, de a teljes rendszerünk továbbra is működik. Persze a külső vezérléshez és a távoli eléréshez itt is használhatunk valamilyen szervert, de ahhoz adott esetben egy illesztőre lesz szükség.
